Az újra alakult gyülekezetnek az elsõ és legfontosabb célkitûzése a templom építése volt. Emberemlékezet óta az immár új anyagyülekezetnek soha sem volt temploma, hanem "szellõs levélszín alatt gyülekeztek össze az uraiújfalui hívek az Úr tiszteletére." Az anyagyülekezethez tartozó immáron filiák is hasonló helyzetben voltak, templomaik vagy elpusztultak, vagy idegen kézre kerültek. (Pl. Zsédeny, Hegyfalu) Ebben az értelemben még inkább szükségessé vált egy templom építésének fontossága.

Az Uraiújfalui gyülekezet magánszemélyek adományából kapott két és fél hold területen 1784-ben építette meg impozáns, hatalmas templomát, torony nélkül, melyet csak 1818-ban építhetett hozzá. A szószék fölé ez a mai nap is ott lévõ érdekes felirat került: "Midõn József Császár királyunkká leve, Ez Isten sátora akkor helyt itt veve. A Krisztus igéje itten sok jót teve, közöttünk szentségi, köztünk Õ szent neve." E vers piros betûi a templomépítés évszámát adják ki: 1784.

Most már mint templommal rendelkezõ anyagyülekezethez tartozott ekkor: Hegyfalu, Jákfa, Ivánegerszeg, Zsédeny, Répcelak és Csánig mint filiák; Keményegerszeg, Felsõpaty és Szentivánfa mint fiókegyházak, valamint Kövesd és Vámoscsalád mint szórvány. Rábabogyoszló 1841-ben csatlakozott Sárvárhoz, mint filia.